Degenerált, korcs generáció vagyunk. Ezen a kiégett velejéig romlott fekte Földön élünk, és azt várjuk hogy történjen velünk valami. Mindegy hogy mi, csak történjen már. Csak ugyebár nem történik. A saját ingerküszöbünket már vagy harmadjára léptük át és az se érdekel minket ha valaki a saját vérébe fuldoklik. Maximum megjegyezzük hogy a filmekben nem így néz ki.
Mindenki és minden veszhet csak mi éljünk, közben kondoleálunk a saját temetésünkön. Azt várjuk hogy mindenki szeressen minket, miközben gyűlölünk szeretni, gyűlölünk még gyűlölni is. Várjuk a végét az egész szarnak, rohanunk az üres és sötét utakon, hátha valami szembejön velünk és az se baj ha fáj, mert akkor legalább még érzed hogy élsz. Várjuk a Gyehennát az Istenítéletet a Világvégét, Apokalipszist, Nihilit, Armageddont és még ki tudja mi a faszt, pedig Isten már halott.
Nietzsche ölte meg.
Itt vagyunk egy önpusztításra ítélt reménytelen jövőképpel és nyomorgunk egymáson mint a patkányok mikor a dögöt cibálják szét. Vért hányunk, és egymással közösülünk, pedig már nem is jó. Olyanok vagyunk mint egy csomó rákos, végső stádiumban lévő szerv akik még tapadnak egymáshoz hátha embert alkothatnak együtt. Pedig nem.
Isten utál minket, és mostmár kurvára gyorsan véget vethetne ennek az egész szarnak.