Tegnap voltunk mulatni. Egész jó buli volt, én jól éreztem magam, de az egyik barátom összekapott valami apróságon a barátnőjével. Igazából a lány hisztizett picit, aztán valahogy végül megoldódott. Teltek-múltak az órák, fogyott az ital, táncoltunk, aztán hajnalban elindultunk haza.

Két legjobb barátom meg a barátnőik a taxik felé vették az irányt. Útközben eszembe jutott, hogy mi lenne ha még beugranánk az Ibolyába, aztán dumálnánk egy jót. Felvetettem az ötletet, ők meg természetesen nem tartották jónak. Igazából nem is volt az, mert hajnalban buli után még egy kocsmázás már senkinek nem hiányzott, de az egész szituáción nagyon felkaptam a vizet. Még legalább 10 percig beszéltünk erről. Tudtam már az elején, hogy vesztes csatába keveredtem, de nem hagytam akkor sem magam. Ők persze leoltottak, elkezdtek kiokítani. Igazából az bosszantott, hogy csak úgy általában - legyen az buli, csavargás, valakinél lógás, egy haveri sörözés amikor lehetne egy jót beszélgetni, vagy bármi egyéb - mindig az van, hogy a barátnők miatt nem, meg de a barátnő így meg úgy, vagy épp jön át, vagy pont azért kell gyorsan lelépni az adott helyről mert már előre meginvitálta a lányt valahova, így sietni kell, stb. Ezeregy dolgot tudnék sorolni. Félreértés ne essék, nem akarom én ezt a barátaim szemére hányni. Csak nekem esik szarul, én nem értem a miértjét az egésznek. Múlthét vasárnap például egyik lány sem volt lent, a két sráccal olyan hatalmasat mulattunk "mint régen".  De ez is csak véletlen volt, egyik tanult, másik meg épp nem ért rá valamiért. Miért mindig csak a véletlen miatt tudok úgy találkozni a velük, hogy ne feszélyezzen a barátnőik jelenléte? Nem azt akarom hogy együtt csajozzunk, mert megértem hogy komoly kapcsolatban van mindkét srác. (Itt megjegyzem, hogy egyik lánnyal sincs bajom, sőt, ők is haverok, meg a társaság tagjai.)

Azt se akarom, hogy engem a barátnőik felé helyezzenek prioritásban. Az pofátlanság lenne, nem is várom el. Viszont kb egy szinten, az jó lenne. Papolunk itt a barátságról, közben meg ritkán van olyan igazi haveri találkozó, amikor a nők nem kavarnak be, nincsenek ott. Nekem nem volt sok barátnőm, az a kevés is már jóideje, de AKKOR mindig volt időm a barátaimra. Jó rendben, mondhatják a srácok, hogy dehát hétfőn vampire live-ozunk, szerdán meg D&D. Én igazából leszarom a live-ot, már jóideje untat, azért megyek hogy lóghassak Reddel, aztán néha dumálhassunk négyszemközt vagy valami. A "szerdai dnd" is olyan, hogy nem lógni meg henyélni megyünk mert játszunk. Jó persze megy a baromkodás, nem halálosan komolyan, fapofával dobáljuk a kockákat. De ha a szerepjáték alkalmak helyett csak velük tudnék lógni, kötetlenül, nem menne a nyávogás a barátnők miatt, szarnék én az egészre, legyen az Dungeons and Dragons, World of Darkness vagy akármi.

Nem értem meg ezeket a kapcsolatokat. Talán mert nekem sosem volt igazán komoly. Most akkor a barátnő lett a legjobb barát vagy hogyan működik ez? Én sosem úgy mérlegeltem mikor dönteni kellett, a barátnőzés és baráttal talizás/lógás között, hogy a lánnyal lehet dugni, ezért már 1-0 oda. Néha, főleg mikor Reddel dumálunk, ez a döntő érv részéről, úgy gondolom. Mostanában úgy érzem, hogy nagyon kevés "baráti" időt szán rám, mert buliban ugye csak piálás meg táncolás megy, aztán hajnalban hazaindulás van. G-vel még azért lehet tárgyalni, mert ő nincs állandóan együtt a nőjével, meg ő rugalmasabban kezeli a dolgot. Utálom ezt leírni, de rengetegszer elgondolkodtam azon, hogy Red barátom-e. Sosem fogom döntés elé kényszeríteni, hogy vagy a barátnőzésből kicsit vegyen vissza, vagy a barátságunkak annyi, mert ez rohadék dolog. Mindenesetre a tegnapi esemény kurvaszarul esett. Bepiáltam rendesen, mégsem tudtam aludni, kb azóta ezen agyalok. Átkozott mód a padlón érzem magam. Na de most én fogom fel gyerekesen, vagy a srácok viszik túlzásba? Esetleg a magány kezd az agyamra menni? Lehet társaságot kéne váltanom? Mi lesz akkor, ha én jövőre kimegyek Norvégiába, aztán tegyük fel 2-3 havonta hazajövök. Tudok találkozni a srácokkal? Vagy inkább lepasszolnak, mert vár a barátnő, nekem meg ugye nincs pinám.

Azt hiszem most kezdek rájönni, hogy szociálisan nulla vagyok.

Isten meg remélem utál titeket is, és elkezd baszogatni mindenkit, rossz karácsonyotok lesz, mégrosszabb újév, tönkrement születésnapi bulik, cserbenhagyások, elhidegülés, téboly. Pont mint nekem. Na akkor elkezdenétek megérteni miről is szól ez a kurva blog. Mára ennyit. Óðinn, gyere, rúgj még belém egyet te is.