Volt benne részem. Mindenkinek volt benne része. Kérdés, hogy kinek mennyi jut. Nos, nekem mostanában nem nagyon jár ki ebből. Ami mégis csurran-cseppen, az nagyrészt pálinka, rum, sör, bor, vodka [...és még folytathatnám a sort] formájában történik, féldecis adagonként. Elég kevés, és csak rövid ideig hat, ez a szesz által kölcsönzött érzés. Másnap pedig kőkeményen megvan a böjtje. A palackozott boldogságot pedig nem akarom túl gyakran elővenni, mert nem óhajtok függővé válni. Mármint nem az érzésnek, hanem az alkoholtartalmának. Már pedig itt az utóbbi produkálja az előbbit. Ezért kéne máshogy megszerezni, szesz nélkül. De enélkül nem megy. Nem tudom miért. Sokat gondolkodtam rajta, és nem találtam választ. Talán 3-4 éve van meg ez a hiányérzet. Azelőtt vagy minden rendben volt, vagy pedig a "régi szép idők" elv teszi szebbé a múltamat.

Most esett le [de tényleg most!] hogy kocsmán, és szórakozóhelyen kívül érzem ezt a hiányt. Ezeken kívül nem is nagyon találkozok a "haverokkal" meg "barátokkal". De miért nem? Bennem van a hiba? Nem értem, teljesen összezavarodtam. Valamiért a "haverok" meg a "barátok" nagy része is ódzkodik tőlem. Az oké, hogy Zael jófej meg mókás, de ezen kívül valamiért nincs meg az a picit bensőségesebb haveri/baráti hangulat amikor velük lógok. Persze külső szemlélőként én látom, hogy közöttük viszont megvan. Ezért kirekesztettnek érzem magam. Jó persze hívnak mulatni meg inni, de ezen kívül? Semmi. Én lennék túl zárkózott? Vagy másban van a hiba? Azt már leszűrtem, hogy szociálisan meg érzelmileg picit sérült lehetek...

Áhh, inkább befejezem ezt a postot, mielőtt még elkezdenék összeesküvés-elméleteket gyártani, és ott lyukadnék ki, hogy a haverjaim csak "borbarátok", aztán meg várhatnám a megváltó, hatásos és gyors lefolyású agyvérzést ami megszabadít ezektől a gondolatoktól. Ezt meg nem akarom. [Kivéve ha tényleg így van]

Isten utál minket? Szerintem nem. Leszarja az egészet ami itt folyik. Én meg folytathatom a saját kis kereszteshadjáratomat az élet ellen.

[Na a legvégére még annyit, hogyha bárkiben felmerülne a kérdés, hogy miért írok ilyen postokat ide, azoknak meg is válaszolnám. Ez nem emózás meg nyávogás. Ha nincs kivel beszélnem ilyen témáról, hát inkább kiírom magamból, mielőtt agybuborékom lesz, és gutaütést kapok.]