Írok az igazi veszteségről majd én. Ez nem magasröptű nyakatekert filozófiai eszmefuttatás, hanem tény.

Október 15-ét nagyon vártam, mert ugye a diákhitelt utalják. Közben dörzsöltem a kezem, mert rá egy hétre pedig indultam volna Pestre a Szigetes fizumért. Hó végére tele lettem volna pénzzel, mehetett volna a dőzsölés, meg jópár olyan dolog megvásárlása, amire már nyár eleje-közepe óta várok.

Október 15.: Reggel megyek a bankba. Egy fillért sem tudok levenni. Semmi baj, nyilván időbe telik míg átjön a pénz. [amúgy ezen esetben nem] Dél körül ismét próba, siker nélkül. Hitegettem magam, hogy biztosan folyamatosan utalják át, lehet beletelik 1 napba is mire megérkezik az összeg. Hát nem. Felhívtam pár ismerőst akik szintén megigényelték ezt, ők mondták, hogy mindegy melyik banknál vagy, tárgyhó 15-én MEG KELL ÉRKEZNIE. Este írtam e-mailt a Diákhitel központnak, hogy ugyan már mi történhetett. Másnap reggel jött a válasz. Dióhéjban: adminisztrációs hiba, következő hónapban folyósítják a hitelt amennyiben megoldódik a dolog. Persze azt egy szóval nem írták, hogy majd ők utánajárnak.

Október 19-én hétfőn indultam Pestre. Vasutassztrájk. Az agyvérzés határán voltam, mert ha nem sikerül megszereznem a fizumat, üres zsebbel nem húzom ki november 15-ig. Valamilyen csoda folytán sikerült eljutni Pestre, aztán hazaérni. 5 és fél óra alatt megtettük az utat, amiből fél órát tartózkodtam a fővárosban. Ez igenjó köridő. Na de persze semmi sem mehet bökkenő nélkül: nevetséges összeggel szúrták ki a szememet. Ezt a nevetséges összeget 24 óra alatt 0-ra redukáltam. Befizetni az oktatómnak az órákat, vizsgadíjat, megadni a tartozásokat, amikre rákényszerültem. És még egy jót sem tudtam kajálni. Vagy legalább kegyetlenjót mulatni, meg berúgni mint a kisördög. Nem. Elment a pénz az utolsó fillérig. Na mi ez ha nem veszteség? Ja és igen, most panaszkodok, mert kurvára betelt a pohár. Aki meg a szememre meri hányni ezt, a színem előtt tegye meg, de számítson egy bitangnagy parasztlengőre.