Most telt be a pohár. Nem szeretem ha valaki "álarcot" visel. Valamilyen, magához nem illő viselkedést vesz fel, valakinek több is van, és ez nagyon bosszant. Most nem a hétköznapi álarcokról beszélek. Mindenkinek megvan a "munkahelyi" az "esti, haverokkal sörözős", a "csajozós/pasizós" stb. Ezzel talán nincs is gond. Viszont amikor valaki elképzel magának egy image-et, és aszerint viselkedik, megjátssza magát, hogy egyes - főleg buta - embereket lenyűgözzön, vagy bevágódjon náluk, vagy elfogadtassa magát, az igencsak szánalmas. Én személyesen sértésnek veszem ha velem így viselkednek, ugyanis konkrétan hülyének néznek ezzel. Tudok olvasni az emberek arcáról, viselkedéséből, a gesztusaiból,  emiatt tudom, hogy a cimboráim közül ki mikor viseli a "maszkját". Én a legtöbbször természetesen viselkedek. Tisztában vagyok azzal, hogy elviselhetetlen is tudok lenni, undok, mogorva, de ezeket vállalom, akinek nem tetszik, az nem ül le az asztalomhoz. Ellenben ha hivatalos ügyeket intézek, munkaügyben járok el, akkor felveszem a "tisztes polgár" maszkomat én is.

Miért kell így viselkedni? Úgyis tudom, hogy az adott álarc mögött ki bújik meg, és csak kacagok magamban azon aki "sötét múltja" meg kitalált vagánysága mögé rejtőzik. Szánom azt aki azt próbálja mutatni a külvilág felé, hogy érzéketlen, hideg, vagy önmagát szociopatának képzeli/vallja, közben meg egy törékeny lelkű, mimózalélek, esetleg labilis érzelmű beszámíthatatlan hülye. Gyűlölöm azokat akik szürke kis senkik lennének, ha nem játszanák meg magukat, hogy milyen különlegesek (hisz csak szeretnének azok lenni, marad nekik az illúzió), nem hangoztatnák, hogy milyen "menő" kicsapongó, hedonista, vagy bármilyen sikkes életvitelt folytatnak. És utálom azokat, akik bedőlnek ezeknek. Isten meg mindenkit utál. De engem meg NEM-ÉR-DE-KEL.