Reggel földrengés volt nálunk.
Nem tévedés!
Az anyaföld megmozdult végtelen álmába. Megborzongott a hidegben, s mi az eleven irháján végigfutó remegést éreztük.

Gyenge kis semmiség.

Alig várom hogy másként legyen. Istennek csak egy szavába kerül hogy ez a Föld lerázzon minket magáról mint kutya a bolhát. S akkor végre rádöbbennénk saját lényegtelenségünkre.
Mit számítunk mi vajon a Földnek? Milliónyi parazita vagyunk csupán, egy sikeres önpusztító életforma. Eltöröljük saját életformánkat erről a bolygóról, s ha haboznánk hát a Föld majd meglök minket a szakadék szélén. Nem kellünk mi neki, se senkinek.
S a vakarózás után, Isten megsimogatja Föld nevű kutyáját, megnyugtatja hogy most már minden rendben. Ő is utálta ezeket a szapora parazitákat.