Csütörtök reggel 07:32

Tamás szörnyű fejfájással ébredt a díványon. Felült kicsit, hogy körbenézzen, a nagyszobában. Három borospalack és két törött pohár mosolygott rá kedélyesen. Mondanom sem kell a hamutartó csordultig volt csikkekkel, és valahogy az asztal sem úgy állt a helyén, ahogy kellett volna. Mikor közelebbről megnézte az asztalt, egyik lába ki volt törve és hanyagul alá volt pócolva régi szakadt könyvekkel. Kelletlen nevetés tört ki Tamáson, konstatálta, hogy igen jót mulathattak tegnap. Kitámolygott a konyhába, persze a cigis doboza üres volt. Ahogy ott kotorászott a konyhaasztalon, megtalálta a tegnap esti belépőjét. Tüzes Kerék, finom úri mulató, 500 forint, - olvasta hangosan, ami a jegyen állt. Ezután felnézett a fali órára, 07:35, úristen már késésben volt, 8-ra mennie kellett volna dolgozni. Kapkodva kezdett öltözni, mert ez volt az utolsó lehetősége, a főnöke ezt az utolsó ultimátumot adta neki. Már így is sok volt a rovásán, a munkahelyen. Gyorsan inget, zoknit és nadrágot vett, persze az inget félre gombolta, még egy utolsó pillantás a törött tükörbe – szörnyen nézett ki. Felkapta a kocsikulcsot és rohant a parkolóba. Bepattant a Suzuki-ba és elindult, persze a legnagyobb dugót fogta ki, mit sem ér ilyenkor a folyamatos dudálás. Persze azért a dugó is jó valamire, aszpirint keresett és talált a kesztyűtartóban, egyből be is kapott három szemet. Végül nagy nehezen a kátyúkat és az útfelújításokat kerülgetve beért 08:24-re a céghez. Persze főnöke tajtékzott mikor meglátta és időközben kiderült a prezentációt is el kellet volna küldenie. Rögtön szabadkozni kezdett, hogy anyukája miatt nem tudta elkészíteni, mert tegnap kórházba kellett vinnie az öreglányt (ez persze nemigaz). Végül summa-summárom, a főnöke úgy kirúgta, hogy egyesek a másik tízemeletesből is látni vélték kifelé repülni. Hazafelé megállt egy ócska presszóban kávét, és cigarettát venni. Miután szépen leparkolt, az emeltre tartva elkezdett a tegnap estén gondolkozni. Mondanom sem kell nem sokra emlékezett, rémlett az, hogy Bélával és Vikinggel boroztak, meg hogy utána mentek valamerre, de ezek után semmi. Miközben odatette a levest főni, a telefonért nyúlt, felhívja már a haverokat mi is, hogy is volt. Viking nem vette fel a telefont, Béla meg szokás szerint a zenekarral a próbaterembe szórakozott a Mária utcában. Végül Bélát elérte, előszörre lenyomta a telefont másodjára, kicsit késve ugyan, de felvette. Tamás az estével kapcsolatban érdeklődött, Béla csak annyit mondott, hogy gondolkozzon el azon, hogy barátok e még, meg persze hogy tegnap már megint miért kellett balhézni, tönkre tette az egész bulit. Nagyon sürgősen kérjen bocsánatot mindenkitől. Tamás szájtátva tette le a telefont, nem egy balhés figura, de ha, iszik megbolondul. Mit csinálhattam már megint tette fel magának a kérdést? Sorra hívta a többi cimborát, de ők vagy nem vették fel a telefont, vagy hasonló választ adtak neki, mint Béla.

 Este 6 körül, úgy gondolta Tamás, átmegy a jelenlegi-ex-barátnőjéhez, hátha ő több infot tud adni neki az estéről. Lezuhanyozott, felöltözött, gyalog ment, mert Lotti csak pár sarokra lakott. A csaj meglepetten nyitott ajtót, nem számított Tamásra, hisz tulajdonképpen a múltkori civakodásuk miatt, Tamás nem óhajtott vele szóba állni, eddig. Még mielőtt Tamás bármit is mondhatott volna, Lotti kérdőre vonta, hogy hanyadán is állnak a dolgok kettőjük között. Tamás töredelmesen bocsánatot kért, azért amiért a múltkori dolog miatt, bunkón viselkedett és túlreagálta a dolgokat. (A lelke mélyen nagyon szerette a lányt, de valahogy ezt igazán sose tudta kifejezni). Lotti  viszont nem úgy fogadta a bocsánatkérést, ahogy  Tamás várta volna, időt kért hogy átgondolja a kettőjük dolgát. Ez nagyon szíven ütötte Tamást és el is felejtette megkérdezni azt, amiért igazából jött volna. Talán kicsit elkésett a bocsánatkéréssel…

Ezután hazafelé vette az irányt, az utca sötét és hideg volt, Tamás hangulata pedig még komorabbá vált, csak a játszótéri hinta keserves nyikorgása törte meg csak a csendet. Hirtelen feltámadt a szél, de ez nem olyan szél volt, mint az eddigiek, kicsit másnak csontig hatolónak érezte Tamás, szinte földöntúlinak. Gyorsabbra vette az iramot, hisz fázni kezdett. A sarki presszóból kellemes muzsika szólt, egy sör mindig belefér, tekintettel a mai napra –gondolta és célirányosan a hang irányába indult. Bennt idült öregek múlatták az időt a boroskancsók felett, páran kártyáztak, és billiárdoztak. Idilli kocsmahangulat, ám Tamás nem érte jól magát, szinte ki is zárta a külső hangokat, bután bámult a sörébe, a cigaretta se hiányzott neki. Jobb lesz ha hazamegyek – gondolta és elindult.

A lakásba felérve bekapcsolta a tévét, de hamar megunta, inkább kivette a hűtőből a maradék pálinkáját. Elkezdett iszogatni, éjfél felé járhatott mire, a táskájából kiesett az újonnan felírt gyógyszere. Hónapok óta alvászavarral köszködött, -  nah most legalább, ha a mai nap minden szarul alakult, legalább egy jót alszok és ezzel az erővel be is vett három szemet. Megitta a maradék pálinkát és nyugovóra tért, hangos horkolással álomba merült.

A következő nap szörnyen rosszul, ismét fejfájással kelt az előszobában a földön. Hogy kerültem én ide hisz a díványon feküdtem le. Eközben beszélgetés szűrődött ki a szobából és ekkor pillantotta meg, hogy a bejárati ajtó is be van törve. Rögtön a fiókhoz nyúlt és kivette az első kezébe akadó kést, közben felpillantott a fali digitális órára, az óra szerint szombat dél volt. Jesszusom jó ez az altató, nem is érzem magam fáradtnak, ennyit aludtam volna?! Óvatosan közeledett a nagyszoba felé, mikor benézett két öltönyös úriember halkan beszélgetett, míg másik kettő a szoba egyes részein szöszmötöltek. Tamás bement a szobába kezében a késsel, de azok észre sem vették pedig dél volt és teljesen világos. Közelebb ment hozzájuk, szólongatta őket és kiabálni kezdett, de azok válaszra sem méltatták. Közben megpillantott egy fekete zsákot, egy üres pálinkásüveget és szétszórt gyógyszereket az asztalon.

Tamás, ekkor döbbent rá, hogy a szobában lévő úriemberek rendőrök, a zsákban pedig valószínűleg ő van. Két napja halott volt…