Wacak előző postjához kommentelni akartam, de aztán meggondoltam magam, és kifejtem inkább egy postban a dolgot.

Először is szeretnék reagálni az előző postra:

Szegény egyke gyerek. Mi a helyzet a szüleiddel? Vagy őket nem "menő" szeretni, mert az nem goth, meg nem darkos? Pedig gondolom kinyalják a seggedet.

Na akkor folytatom is. Tök vagány dolog utálni a karácsonyt. Ha megkérdezed az egyszeri hülyegyereket, hogy ő miért is utálja, csak makog össze-vissza, hogy giccses meg tök ciki. Konkrét érveket nem tud felhozni. Én is utálom a karácsonyt. De tényleg. Gyűlölöm a rohadékot. Viszont van rá okom, és nem csak hiszti, mint a Wacaké, hogy nem szeret senki, nincs kit szeretnem meg egyedül vagyok, nincsenek barátaim. (Persze ha véletlenül ő is sorstársam, akkor visszavonom a fenti reakciómat.)

Ha jól emlékszem, talán 10-11 éves korom körül volt az utolsó olyan "igazi" családi karácsonyozás. Lehet csak azért, mert a múlt megszépíti a már megtörtént dolgokat, de lehet, hogy tényleg jó volt. Ugye karácsonykor arra a pár napra összegyűlünk szeretteinkkel, és jól érezzük magunkat. (Nem pedig kurvadrága ajándékokra számítva dörzsöljük a kezünket a kajával roskadásig pakolt asztal előtt 24-én este.) Viszont nálunk arról szól a dolog, hogy mindenki kiadja magából az egész évben felgyülemlett feszültséget, és belevágja a másik képébe. Mert végre összegyűlt a család, és mindenki találkozik, ezért tökéletes az alkalom. Ebből születnek a 3-4 napos kaotikus veszekedések. December 23-án még talán nyugalom van, készülődünk, sütés-főzés, már érezni a feszültséget, főleg estefelé. December 24-én délelőtt folytatódik a készülődés, de már majd' felrobban mindenki. Aztán este kitör a háború, és egészen kitart az ünnep végéig. Sértődések, kiabálás, veszekedés. Valaki tüntetően max hangerőn hallgatja a szentmisét a tévében, úgy, hogy az egész lakásban mást nem lehet hallani. Aztán véletlenül a biztosítékot jelzésképpen lekapcsolja másvalaki, mert már elege van az álszentkedésből. De ez csak egy apróbb példa. Sorolhatnám ítéletnapig a többit.

Nagyritkán viszont felkerül a hab a tortára, és igazi őrültek háza lesz az ünnepből. Amikor a "nagymama" véletlenül meglátogat minket. Mert a vén szarkavaró nagyon érti a dolgát, és élvezi is ezt a cirkuszt.

Minden egyes istenverte évben ugyanez a menetrend. Évről-évre megkeseríti az életemet ez az "ünnep". Nem csak hogy unom, hanem elegem van, meg akarok szabadulni ettől a 72 órányi pokoltól, de nem tudok, mert elvégre ők a családom, ilyennek fogadom el őket. Mi otthon képtelenek vagyunk normálisan, nyugodtan, békésen karácsonyozni. Pedig én próbálkozok. Sikertelenül. Nem tudom miért. Biztos a vérünkben van ez a káosz.

Nos kedves "divatkarácsonyutálók" jobb ha abbahagyjátok a bolondozást, és örültök annak, ami van. Én összetenném a kezem egy normális idilli családi ünnepért, miközben ti meg nyafogtok mert minden faszán megvan, és valószínűleg csak unjátok az egészet, azért megy a hiszti. Nyilván vannak sorstársaim, akik megértik miről is van szó. Nem akarom én emiatt különlegesnek érezni magam. Nem is önsajnáltatás, hanem tény. Tehát nem kell a mellébeszéd a nagyokosok részéről, mert úgy is kimoderálom, vagy személyesen pofánvágom őket.

Ebből le lehet vonni a tanulságot:

1.) NE kívánjatok nekem boldog karácsonyt, mert úgysem lesz.

2.) Na és mi a helyzet Istennel? Biztos mocsokul utál, ha a saját kölykének a születésnapján rendszeresen kibaszik velem.