Megint sikerült olyan mértékben elveszítenem az önkontrolomat hogy ide firkáljak. Tegnap este rég nem látott cimborákkal találkoztam, neveket nem is említenék mert a végén még megsértődne valaki hogy kihagytam.
Lazán lagymatag sörözéses estének indult. Később csak lecsusszant egy kisebb adag vodka is, csupáncsak az íze kedvéért. Ekkor döntöttem úgy hogy a holnapi tanulás érdekében nem töltök magamba több szeszt, körülnéztem hát, beszélgetésre alkalmas egyént kerestem.
Miközben társaságról társaságra jártam észrevettem egy lányt aki ott volt a társaságunkban még mikor indultunk. Akkor éppen csak állt kint a szórakozó hely előtt és beszélgetett. Laza testtartás, igéző tekintetek, csábos mosoly. Gondoltam egyet és elkezdtem figyelni. Egy sráccal flörtölt. Sablonosan egyszerű srác, rövid haja volt és a két füle közé szorult a feje, de egy új robogóra támaszkodott!
És ekkor hírtelen egy film jutott eszembe, egy habosan könnyű amerikai álomfilm, ahol a fiú a laza sulis mezébe próbálja elcsábítani a félénk de rendkívül vonzó lányt egy motorozásra.
Gondolhatjátok milyen gondolatok jártak a fejembe. Szánalom, lenézés, megvetés, és a legrosszab... irigység. Mert egyszer nekem is jó lenne nyertesnek lenni. Egyszer nekem is mehetnének a dolgok úgy mint a filmekben. De nem mennek. Az mindig csak mással történik. És miért?

Mert Isten utál minket.