Egy fél órája ébredtem, arra hogy szól a winamp. Mondanom sem kel, hogy a fejfájásból a szobában szétdobált borosflakonokból ítélve, tegnap is berúgtam. Ittam a saját nyomorúságomra, ittam a világfájdalomra, ittam a megnemértett tehetségemre, igazából tökminegy hogy miért, de ittam. Mert nyomorúságos életemet , ami egyes előrejelzések szerint se lesz hosszú, csak ebben a bódulatban tudom elviseli. Nem akarok közhelyes lenni, de igen szeretem sajnáltatni magam, ennyi öröm csak lehet.

Szóval szólt a winamp. Ákostól a Szabadíts fel című nótája, nemkülönösebben szeretem Ákost, de az biztos, hogy egy nagyon jó zenész.

Drága szer vagy
Olcsó méreg,
Minden mindegy:
Csak szabadíts fel.

És hozd a szárnyakat,
Szabadíts fel,
Ébreszd a vágyakat,
Szabadíts fel,
Te bűnös és tiszta vagy,
Gyönyörű jel,
Sose hagyj el,
Kérlek, hogy engem szabadíts fel...

Írja, illetve énekli Ákos. Ez elgondolkodtatott, ez a pár sor. Messzemenő következtetéseket párosítottam ezekhez a sorokhoz. De rájöttem, hogy demagóg és szükségtelen dolog várni a messiást, mert nemfog eljönni. Saját szenvedéseidnek, csak önmagad vagy az okozója, tehát a szenvedés kútja az ember maga. És nincsennek barátaid, nincsennek szeretteid, nincs senkid, egyedül állsz a kietlen, rideg, sötét és gonosz világban. Kurvára egyedül.

Amúgy nemértem, hogy Zael író- és szenvedőtársam miért hibáztataja annyira a "Legfelsőbb Alkotóművészt".

Hisz Isten halott, én öltem meg!

Amúgy meg lehet töltök egy pohár konyakot és szépen lassan kicsinálom önmagam...