Tudjátok mit jelent?
Persze hogy tudjátok: pusztító hajlamot, romboló magatartást jelent, amely igen sokszor párosul deviáns magatartással.

De miért is beszélünk erről?
Mert ez egy ilyen blog. Meg mert rájöttem hogy én is szenvedek valami ilyesmitől.
Manapság örjöngök itt bent. Mintha valami vadállat akarna kitörni belőlem, csak éppen nem tudja merre felé és hogyan...
Visszaszoktam az éjszakai magányos sétálásokra, és rendkívül emberkerülővé váltam.
Ha véletlenül mégis emberek közé keveredem akkor se tudok egy jó szót szólni, és folyton csak azon gondolkodom hogy árthatnék valakinek vagy valaminek. Mivel általában nincs semmi a környékemen, ezért magamban teszek kárt. Iszom, cigizem, drogozom és azzal élek, ami a legjobban árt.
Leszarom a világot, nem járok be órákra, hátha örökké egyetemen élhetek.Direkt elcseszem az életem és szépen lassan emberi roncsá degenerálódok.
Minnél nagyobb kárt tudok tenni magamban, másban vagy bármiben ami elém kerül annál boldogabb vagyok.
Kéjesen mosolygok a saját szerencsétlenségemen, mert tudom hogy ezerszeresen megfogom fizetni az árát, bármi is legyen az, ja.... és azt még ezerszer ennyire fogom élvezni.

Amikor pedig megkérdezik, miért vagyok ilyen őrült, miért akarom direkt elcseszni?
Miért akarok eljutni arra bizonyos mélypontra?
Miért loptam el most is otthonról apám díszüveges whiskey-t és lépek le hajnalig?
Miért?

Miért ne?
Mert Isten utál engem, és csakis engem!
Meg mert egyszer egy szép fehérnépnek azt mondtam: Az életedet felépíteni a sorsodat beteljesíteni nagyon nehéz, de a sorsod ellen tenni és az egész életedet elcseszni még nehezebb. Lehettem volna akárki, de én tudatosan senki akarok lenni...!
Jah és mindenki bekaphatja!