Itthon vagyok. Fájok. Kimaradok az egyetemen lévő összes jó nyitóbuliból... kell ennél több hogy érezd:
Isten utál téged?
Nem túlságosan.

Ja igen, sokan mondták hogy írjak valami frappánsat ide. Meg hogy nagyon várják a történetem. Még ezzel is megvert a sors mivel ihletem sincs manapság. De csak kicsikarok magamból valamit, mert ennyien ugyebár nem csalódhatnak bennem.

Orrsövényműtétem volt. Nagyon fájt, még most is nagyon fáj, és bármennyie hiszitek,egyetlen mókás pillanata sem volt. A doktor ma nézte meg újra kontrollvizsgálat kereteiben az orrom. Jövőhéten mehetek vele megint vissza szenvedni. A legrosszabb persze nem ez a dologban, hanem az hogy anyám egy hete itt baszogat, a szobám 4 falán kívül pedig nem látok semmi mást.Csak a gyógyszer-fájdalom-fetrengés egyvelege van.Nincs konklúzió vagy vicces csattanó.
Úgyhogy ha ezek után adhatok tanácsot, azt javallom. Nem műtesd meg az orrod! Soha! Ha te is vagy olyan szerencsés mint én, és Isten téged is csak annyira kedvel mint egy darab szart, akkor fájni fog.
Nagyon
mint most nekem...