Nos, itt van mindjárt az ősz. A nyár az utolsókat rúgja, a nyaralásoknak vége, és az utolsó nagy örjöngések következnek. Nekem ilyenre sikerült a Sziget fesztivál. Mint minden normálsi magyar ember én is csak hümmögve nézném a TV áldásos műsoraiból a Sziget-Híradó egyveleget, viszont hála a Legnagyobb Alkotóművész elhatározásának én szemtől szembe is megtapasztalhattam a brutalitást. Sok tízezer külföldi akinek jó dolgában nincs semmi elképzelése az életröl jön ide kitombolni magát. Költik a pénzt, basszák a magyar csajokat, szétvernek mindent, mert itt lehet, itt szabad.
Mi pedig kiszolgáljuk az igényeiket. Odatartjuk magunkat hogy leköphessenek, vagy belénk törölhessék, ahogy éppen jobban esik nekik. Kiszolgáló személyzet vagyunk számukra semmi más. Elfelejtjük a törvényeinket, egyenruhákba csavarjuk a büszkeségünket, és hagyjuk hogy azt tegyenek amit csak akarnak.
Persze pénz beszél kutyaszar táncol!
Engem jól megfizetnek azért, hogy kivegyem a részem a multikultúrális-homoerotikus-cionista emberroncs gyártó műveletböl. Alkalmazkodunk. A világ ezt várja tőlünk.
Persze ritka kivételek akadnak. Csak sajnos kevés. Valószinüleg azért nem sodorja mellénk az élet az értelmesebbik fajtáját az embereknek, mert Isten utál minket, vagy mert nem létezik értelmesebb fajta...