Na, hazatértem a Sziget fesztiválról. Bár melózni voltam, mégis megvolt egy kis fesztiválfeeling is: koncert előtt bepiálás, majd egyik koncertről a másikra sprintelés, utcapadkán sörözés, majd hajnalig beszélgetés, vadidegenekkel ismerkedés. [Erről majd asszem Wacak fog írni egy postot.] Persze a lényeg: napi 12 óra meló. Ez azért megadta az egésznek az alaphangját. Jó-jó, lehet mondani, hogy megfizetnek rendesen, meg ingyen kaptam hetijegyet, de akkor is, ez elrontja az egészet. Meg különben is, én Szigetre fesztiválozni, szigetlakóként sosem mennék. Nem csak azért mert bitangul drága az egész. Egyszerűen túl nagy nekem, túl sok a külföldi. Meg utálom a sok büdös parasztot akik ott kóvályognak, és megkeserítik az életemet.

Vasárnap este értünk fel Budapestre, kb este 7 körül már ott is voltunk a fesztiválterületen. Beregisztráltunk a melóhelyre, felvertük a sátrat, Auchanban vettünk sört, megittuk, külföldiekkel dumáltunk, a tesóm majdnem eltörte a bokáját. Bitangmásnaposan keltünk hétfőn délelőtt 9-10 körül, még aznapra nem volt meló, ezért végigheréskedtük a napot. Auchan előtti parkosított részen henyéltünk, aludtunk, majd estére visszamentünk, és végigtomboltuk a Tankcsapda koncertet. Másnap kezdődött a meló. A tesóm barátjával, G-vel őriztem egy helyet, Red és a barátnője együtt voltak szintén, hugom meg külön (később Wacakkal) melózott. Nagyjából ez volt a felállás a fesztivál végéig. Nappal meló, éjszaka koncert. G-vel tökjól elvoltunk a 12 órás nappali műszak során, jófejek voltak a srácok-csajok akik felügyelték ill. üzemeltették a Pécs 2010 Infopontot, meg az Olvasóligetet. Koncertek szintén tetszettek, viszont eléggé magányosnak éreztem magam végig. Tavaly Reddel meg Wacakkal azért végiglógtuk az egészet, idén meg totál olyan érzésem volt, mint a 2007-es, ill. azelőtti Sziget feszteken, amikor teljesen egyedül voltam fent melózni. Most ugye Rednek ott volt a barátnője, tesóm meg a pasijával, G-vel volt együtt. Na mindegy, szal így mindig feleslegesnek éreztem magam amikor vége lett este 8-kor a munkaidőnek, ezért a kedvem is rossz volt szinte kivétel nélkül. Csajozás volt, de csak minimális. Szarul voltam, motíváció nélkül, így meg nem volt értelme az egésznek, mert igen szánalmasnak éreztem magam bármiféle kezdeményezéshez.

Idén volt melózni A. is, de sajnos nem egy helyre kerültem vele, így a fesztivál ideje alatt összvissz kétszer találkoztam vele. Szóval kicsit hiányzott a társasága. Akár csak M. Bár ő jöhetett volna, mégsem sikerült neki egy kis baki folytán. Na nembaj, majd kárpótolom egy Szigetes pólóval, remélem örülni/tetszeni fog neki.

Szóval a koncertek jók voltak, de nagyon egyedül éreztem magam. Bár lehet csak irigy voltam a többiekre. Lényegtelen. Várom már nagyon az iskolakezdést, meg az őszt. Legyen vége gyorsan ennek a rohadék nyárnak, mert nagyon nem tetszik. Évről-évre egyre rosszabbul, egyre nyomorultabbul és magányosabban érzem magam az év elvileg legvidámabb szakában. Mindenki másnak jól sül el, beújítanak párkapcsolat, anyagiak, fesztivál/bulik vagy bármi terén, én meg hiába próbálkozok bármivel, minden rosszul sül el. Nyilván bennem van a probléma, bár lehet, hogy csak a Legfelsőbb Alkotóművész gondolja úgy, hogy akadályokat gördít elém amúgy is rögös utam során, afféle próbatétel gyanánt. Vagy csak szórakozásból. Közben persze megfeledkezik a többi emberről, és nekik jól sül el a nyár, ugyanis undorító humorát csakis rajtam éli ki. Ősszel meg télen legalább békén hagy, de akkor meg a többi halandó érzi szarul magát, és nekem meg emiatt nem jó. Isten utál minket. Főleg engem. De küzdök ellene, csakhogy megnehezítsem a dolgát a rohadéknak.

[Na csak a rend kedvéért: ez nem önsajnáltatás, inkább amolyan összeesküvés-elmélet, meg vallomás. Nem kell a nethuszárkodó oltogatás. Ehelyett szemtől-szemben egy sör, vagy egy kávé mellett szívesen megbeszélem ezt az egészet bárkivel.]