Na, csakhogy átérezzétek azt amit én, ezt tessék elindítani, és meghallgatni olvasás közben: SoaD - Lonely Day

Mindenki Hegyalja Fesztiválon van. Én nem. Esélyem sem lett volna elmenni egész hétre, mert anyagilag padlón vagyok. A testvéremmel beszéltem telefonon, arról volt szó, hogy tud féláron napijegyet szerezni, ezért el is határoztam, hogy két napra lenézek, lógni kicsit haverokkal, piálni, megnézni pár koncertet, meg találkozni egy bizonyos lánnyal. Persze a Legfelsőbb Alkotóművész úgy gondolta, hogy jófej lesz, és Zael számításait keresztülhúzza. Először is: a húgom nem hívott fel a jegyek miatt. Másodszor: kiderült, hogy a jogsi befejezésére van nagyjából két hetem, mert az oktatóm felesége terhes, hamarosan szülni fog, és ha meglesz a baba, utána a tag lepasszolja ezt a melót egy időre, mert neki ez másodállás. Tehát ezen a héten végig vezetek. Átkoztam a Hegyalja Fesztivált, mert nem mehetek el, átkoztam magamat, hogy miért nem bírtam a szorgalmi időszakban összespórolni szaros 10-15 ezer forintot. Utáltam minden haveromat, mert ők ott mulatnak, meg tökjól elvannak, "A lányról" mindenfélét (persze ok nélkül) képzeltem, hogy összekavar a sok fesztiválarc paraszttal. Én itt rohadok egyedül, néha kinézek kocsmázi, de csak pár cimborával sörözgettem, mert a 2 szórakozóhely ahova járok, kongott az ürességtől. Semmi mulatás, míg a többiek szétcsapják magukat, csajoznak, 1 héten keresztül "küldik a rock'n'rollt". Fennhangon beszéltem magamban, bár igazából csak hangosan gondolkodtam, valamiért ki kellett beszélnem magamból ezt az egészet, különben megtébolyulok.

Aztán fél óra tombolás meg agyvérzéssorozat után vettem egy hidegzuhanyt, leültem, meghallgattam pár kellemes muzsikát, majd lehiggadtam. Belegondoltam a dologba, és arra jutottam, hogy valójában nem is akartam én fesztiválozni menni. Eddigi életem során voltam jópáron. De amióta (főleg az elmúlt 2 nyáron) Szigeten dolgozok, megutáltam fesztiválarckodni. Mondjuk rohadt dolog lesz majd hallgatni a többiektől, hogy miért nem mentem, pedig milyen kurvajó volt. Ja meg a sok sztorit, amiből kimaradtam. Igazából nem azért lesz kellemetlen, merthogy annyira szerettem volna ott lenni, inkább azért, hogy a felesleges szájtépés helyett olyan dolgokról is beszélhetnénk, amihez építő jelleggel is hozzá tudtnék szólni. Na de sebaj, Sziget kárpótol az élményért. Mindig ugyanaz a napi 12 óra meló, de valamiért sosem egysíkú. Sok hülye Hegyaljás seggfejnek meg majd riposztolok ezzel, aztán touché!

Isten utál minket... Blablabla. Leszarom. Én is utálom Őt.