Igen, én azt mondom. Én a Wacak. Páran már ismerhettek más blogokról, aki meg még nem ismer, az majd ezek után fog!

Eléggé érdekes téma lesz ez így első irományként, de remélem tetszeni fog a látásmódom.
Szóval a történet: Zael barátom és én egy alkalommal úgy döntöttünk, hogy csúfos módon berúgunk. Adott is volt minden az eszköztárba: pia, cigi, drog, kurvák, jó társaság, amiből és amennyi kell. Nem is kérettük magunkat, egymás után ürültek ki a felespoharak tartalmai, fogyott a cigi, mi egyre hangosodtunk, és józanságunk utolsó foszlányai úgy hullottak le rólunk, mint koldusról a gúnyája. Persze nem maradhattak el a koccintásokhoz tartozó vicces megjegyzések sem: " retur a Pokolba" ; "a Pokolba’ találkozunk cimborák" ; "mikor kinyílik egy Ronin az Ördög ott ül a sarokban és kacag!" Így fogyott ital-ital után, és kezdett az egész mulatság a tetőfokára hágni. Már senki nem tudta, de valószínűleg nem is akarta számolni mennyit ihattunk. Szinte csak a mi hangunkat lehetett hallani az egész környéken, és persze mindenféle hülyeséget dumáltunk. Én személy szerint éppen Zaelt fárasztottam valamilyen ostobaságommal, mikor is a következőt találtam mondani:

" Az Ördögnek ezer arca van, de biztos, hogy az egyiket ezek közül te viseled."


Még elfátyolosodott tekintettel is tisztán láttam, ahogy Zael egy pillanatra ledermed, kitágul a pupillája és rám néz. Ezután lassan, de biztosan elismételte a szavakat... és hírtelen éktelen módon elkezdett kacagni. Persze, hogy rögtön megtetszett neki. Egész éjszakára ez maradt a szlogen. Minden feles előtt elismételtük, de ha bármi másról beszélgettünk is valahogy mindig e köré csavarodott a téma. Annyira nagyon megragadt bennünk hogy mikor másnap felkeltem, a jóleső bódulat mellé ezen szófordulaton mosolyogtam, és még mindig szószerint idéztem. Vidámságom egészen a Fürdőszobatükörig tartott. Mert amikor rápillantottam a lapos üvegdarabra nem a saját jól megszokott arcom köszönt vissza. Minden kétséget kizáróan hozzám tartozott ugyan, de a kifejezés, ami rajta ült, annyira idegen volt számomra hogy teljesen visszahőköltem tőle. Nem akart összeállni a kép. Ki ez az én bőrömben? Hogy kerülhet ide? Egyáltalán hogy ihattam ennyit, hogy ne vegyem észre?
Az Ördög lett volna?

Nos a válasz: A világ sivár, nyomorúságos, és olyan, de olyan kiszámítható. Nincs semmilyen Ördög, se hihetetlen vagy elképzelhetetlen felsőbb lény, aki irányítana minket. Csak mi vagyunk. Meztelenül, csupaszon. Könnyű az Ördögre kenni azt, ami a mi mocskos belső vágyunk, amit mi akarunk, csak nem merünk megtenni.
Ha megtesszük? Elkárhozunk. Ha nem? Talán nem is éltünk igazán.
S ha mégis létezik Isten, vessen meg, mert elkárhoztam, ne azért, mert nem éltem igazán.
Engem EZÉRT utáljon Isten.