Sose értettem az embereket. Talán azért mert teljesen más elvek szerint gondolkodom.
Ezért furcsán ellentmondásos nekem a mai ünnep is. De lássuk csak mire is gondolok pontosan:

A szeretet ünnepén miért vesznek a gazdag emberek drága ajándékot?
Azért, mert nem ismerik a szeretett rokont, és nem tudják mit is vehetnének neki.
Vagy egyszerűen csak meg akarják mutatni, hogy nekik erre is telik.
De ha ennyire egyértelmű: mi miért mosolygunk rajta mégis mintha életünk legszebb, legmeghittebb ajándéka lenne?

Miért ül össze a családi rokonság minden évben együtt enni?
A szeretetet nem lehet kikényszeríteni. Mi mégis megpróbálunk olyan emberek felé tiszteletet és együttérzést mutatni, akikkel jó ha az év ezen szakaszában találkozunk. Ami pedig még rosszabb, ha elkezdünk felvágni nekik az eredményeinkkel, vagy nagyratörő terveinkkel. Pont hogy megbántjuk az érzéseiket, amely pedig egyáltalán nem illik az alkalomhoz.
De akkor miért is csináljuk újra meg újra?

És végezetül, miért hisszük azt, hogy minden széppé és jóvá válik magától, ha Karácsony este van?
Nem fog megoldódni az éhezés, a világjárványok és a népirtás problémája csupán egyetlen éjszaka alatt, mert a tévében ezt mondták nekünk. Az emberiség gondja lenne, hogy ezt megoldja. Velünk semmi baj, mégis magunkat etetjük, s egymás elégedett pofáját bámuljuk az asztalnál ülve.
Miért nem megyünk ki hát csak egy kicsit az utcára, megnézni, hogy mások éppen hogy is ünneplik a Karácsonyt?

Mindennek az oka: a mérhetetlen önzés.

Egyetlen napra, legálisan dicsekedhetünk hazug módon, ajándékozhatunk nagyvonalúság látszata mögül, és telezabálhatjuk magunkat a lehető legpazarolóbb módon.
Ennyi az egész. Az önzés.
Ezt tudta kihozni az emberiség két évezred alatt a szeretet az együttérzés és az áhítat legszentebb napjából.





"Boldog Karácsonyt"