Szeretem a csillagos éjszakákat. Így nyáron az égi takaró egészen eldől. A Sarkcsillag épp csak pislákol valahol a látóhatár környékén, és ilyenkor jó kiülni a hűs éjszakába, egy sörrel és egy rakás gondolattal.
Nézni a Perseidák hullócsillagait és várni hátha az egyik majd választ ad egy kérdésre.
Rég nem vagyok már gyermek, az ártatlanág amely öntudatlanságával megóvna a világ összes gondjától már rég lefoszlott rólam.

Mégis kívántam.

Az árnyékok futottak, mitha menekülnének a fénytől, majd a helyükre szaladva újra megnyugodtak. Az üstkös tovaszállt. A kívánság pedig soha nem fog teljesülni. És hogy miért? Mert Isten utál minket.