Nos, természetesen a különböző törvényszerűségek megestét vizsgáló matematikai képleteknek se vége se hossza. Mégis Murphy személyében tisztelhetjük a legelemibb igazság felfedezőjét: Ami elromolhat, az el is romlik!
Persze lehet summázni a dolgot, miszerint mindez akkor következik be amikor a legrosszabb / bosszantóbb / kellemetlenebb szituációt idézheti elő vele tulajdonosa számára.
Csak hogy értsétek, nálunk elromlott a kávéfőző.
Halála pillanatába bizonyára valami utolsó látványos dologgal akarta befejezni földi pályafutását, hiszen eddigi létezése eléggé érdektelen volt. Így hát, utolsó erejét kihasználva egy iszonyatosan hangos dörrenéssel a levegőbe emelkedett, szétdurrant izzó kávézaccal és forróvizzel fröcskölve tele a konyhát.
Az, hogy Zael cimborámmal mindketten épp az adott helységbe tartózkodtunk csak hab volt azon a bizonyos tortán. Megégtünk, mocskosak lettünk és félig főtt kávé szagunk marad szerintem, legalább egy hétig. Döbbenetünkből felocsúdva végignéztünk a romokon és a végtelen pusztítás kávéillatú szimfóniáján, aztán a következő pillanatban hisztérikusan elkezdtünk kacagni. Percekig fulladoztunk saját szerencsétlenségünk morbidan vicces mivoltán. Mert hát ki mással  történhet meg az, hogy életében egyszer hozzányúl a lakótársa kávéfőzőjéhez és ezzel újrafesti a konyhát? Csakis velünk. Velünk, akik tudjuk hogy létezik Isten, és tudjuk azt is hogy utál minket. Én személyszerint már csak egykedvűen tűröm! Tanulj meg kacagni a nyomorodon ember, talán vidámabb életed lesz, én pedig visszamegyek súrolni a konyhát.

[Az orromon es a labamon meg mindig I. foku egesi serulesek vannak a rohadek kavefozo miatt. Amugy hibak, elgepelesek javitva - Zael]