A keddi buli fura volt. Eleve olyan hangulatban mentem le, hogy számítottam rá, bármikor kedvem támadhat lelépni és hazamenni. Végül csak maradtam a haverjaimmal, de kaptam egy pofont az élettől, meg egy embertől is, a Kikötőben, ami ráébresztett arra, hogy itt az ideje kicsit félretenni a megállás nélküli bulizást meg tivornyázást. Érzem, hogy picit belefáradtam ebbe az egészbe, már semmi újat nem ad a dolog, maximum balhét, de az meg nem hiányzik nekem, két évvel ezelőtt ősszel elég volt belőle bőven. Megy az italozás, kacagunk, beszélgetünk. Ez szép és jó, ezzel a baráti társasággal már 2-3 éve ez megy, én meg ráuntam. Lehet furán hangzik pont tőlem, de kicsit tartalmasabb szórakozásra vágyok, vagy inkább másmilyenre, a barátokkal vagy haverokkal. Elég volt, hogy az italozásról, lerészegedésről szól minden. Fácánban iszunk éjfélig, aztán ha van kedv, átmegyünk Kikötőbe. Én viszont ott már egyáltalán nem érzem jól magam. Nem is emlékszem mikor mulattam ott legutóbb rendesen. 1-2 zenére talán felpattanok, mulatok kicsit, de javarészt csak ülök valamelyik asztalnál és bambulok. Meg persze fogy a szesz. Ez unalmas. A csakegypiciket.blog.hu is ezért döglött meg, mert a hányós-piálós sztorik egysíkúak. Nem a társasággal van problémám, meg úgysem az lesz, hogy emiatt megszakítok minden kapcsolatot velük, de ezt a bandát valamiért nem tudnám elképzelni kocsmázáson kívül máshol. Nyilván fogok velük találkozni, mert biztosan lesz alkalom amikor 1-2 sört megiszok. Maradok a szerepjátéknál, mert az mindig tud nyújtani újdonságot. Megtanulok rendesen norvégul, talán belekezdek a német tudásom felfrissítésébe, eljárok edzegetni meg hasonlók. Cél meg lehetőség mindig van. Szóval tényleg itt az ideje kicsit foglalkoznom magammal, rendbeszedni a dolgaimat, vagyis inkább az életemet. Mert jelenleg nagyon szarul állok. Ez a kicsapongó életmódomnak köszönhető. Ha így folytanám, egy év múlva nem tudnék kiutazni Norvégiába. Sőt talán sosem. Már előre érzem, hogy jön majd a piszkálódás meg viccelődés emiatt, de úgy is lepereg. Majd átérzi mindenki a társaságból azt amiről beszélek. Ha nem most, akkor 1-2-3-4-5 év múlva, amikor olyan idősek lesznek mint én.

Itt az ideje, hogy Zaelből Ingvar legyen. A Legfelsőbb Alkotóművésszel meg mi a helyzet? Lehet, hogy Isten az a szarházi utál engem, de nem érdekel, úgyis van más aki egyengeti utamat.